Amióta sok száz évvel ezelőtt az életerős kávébab megindult vándorútján Északkelet-Afrikából Arábia irányába, többféleképpen alakította a történelmet. A Vörös-tengeren való gyors átkelés lehetősége kellett ahhoz, hogy ne csupán Afrikában és a Közel-Keleten, hanem az európai kontinensen, Angliában és az amerikai földrészen is meg tudja változtatni a társadalmi, a politikai és a gazdasági életet. A kávé sokakat gazdaggá, másokat földönfutóvá tett, megolajozta az emberi kommunikáció kerekeit, serkentette a kreativitást, erőt adott a fáradtaknak, és világszerte rengeteg rajongójának lett napi szükséglete.
Ma a legnagyobb franchise rendszereknek lett húzó terméke a kávé.
Mc Donald’s, Dunkin’ Donuts, Starbucks, …
Hogy mennyire jelentős és növekvő ez az iparág, az abból is látszik, hogy az Egyesült Királyságban minden harmadik ember jár naponta kávézóba, míg 2009-ben még csak minden kilencedik ember tette ezt. Ez részben köszönhető a globális kávézóláncok gyors bővülésének, amit mások – például a McDonald’s a McCaféval – is meglovagoltak. Emellett szintén jelentősen emelkedett a független kávézók száma.
A kávéházipar nagy üzlet lett, tavaly (2015) 11 milliárd dolláros bevételt hozott csak az Egyesült Királyságban, ahol jelenleg 18 ezer kávézó működik, de 2020-ra számuk elérheti a 27 ezret is.
A magyar kávézó ipar
Nagyjából 22-23 éve éledt újjá Magyarországon a II. világ háború utáni államosításkor szétvert kávézó ipar, amely a polgári világ, a szabad gondolkodás és információ áramlás fészke volt. Itt egy nagyon jó ízelítő Saly Noémi irodalom- és kulturtörténész rádiós beszélgetéséből. Kattints ide!
Ma az információk cseréjére már a social media platformok szolgálnak, és egy kicsit elidegenedett a világ, de ma is óriási igény van az off line kapcsolatokra és virágzanak a kávézók is. Nézd meg Budapesten a Liszt Ferenc teret, a Ráday utcát vagy Budán a Hadikot.
Leave A Comment